Hallottatok már arról, hogy otthonpszichológia?

Korábban én sem. Csilla azért keresett meg, mert ő ezzel foglalkozik, és szeretett volna pár portrét magáról a honlapjához. Persze úgy kezdte, hogy ő „lencsekerülő” és nem szereti, de muszáj… :) Egyébként tökjó képek lettek, de ezt majd később. ;)

Elég nehezen indultunk neki, mindig közbejött valami, és helyszín ügyében is sokat vaciláltunk. A téma miatt fontos volt a szabadtéri helyszín, izgalmas épület, falak, ilyesmi. Aztán egyszer csak Csillának bevillant a kis kincseskamra, ahova sokszor jár vadászni: az Ecseri piac… Elsőre meglepődtem, de egyre jobban tetszett a gondolat és a benne rejlő lehetőségek, Csilla is beleélte már magát, úgyhogy ez lett. És milyen jó választás volt az „imádom, de már uncsi” Kopaszi gát, Vár, Városliget trió után… :)

Amikor Csilla eljött átvenni a kész képeket, mondott valami szívemnek kedveset. A fotózás és a képek átadása között volt egy osztálytalálkozója. Azt mondta korábban sosem tetszett magának a csoportképeken/képeken. Most az osztálytalálkozón eszébe jutottak a tanácsaim, hogy hogy üljön, hogy pózoljon… És most minden képen jól nézett ki. :)
Nagyon szeretem ezt a sztorit, olvassátok el Csilla szavaival is!

„Tehát, képzeld Virág, rólam jó ideje csak pocsék fotók születtek, de talán azért, mert én néztem pocsékul a kamerába. Ezért is kerestelek meg, hogy törd meg ezt a varázst. Amikor megkaptam a fotókat, egészen hiányérzetem támadt a pocsék Csillát illetően, mert szinte mindegyiken én vagyok rajta, ahogy egyébként kinézek, és nem bemerevedett arccal… Le is vontam a következtetést, épült is az önbizalmam. És a nagy próbatétel: 20 éves osztálytalálkozó (14 éve nem láttuk egymást). Eljön a rettegett pillanat, előkerülnek a kamerák, felsorakozunk az osztályképhez. Végig az volt, bennem, hogy lehet másként is belenézni a lencsébe, pont úgy, mint az Ecserin. És jelentem sikerült! Pocsék Csilla a múltté. :-)
Nagyon köszönök mindent: Csilla”

Csilla, köszönöm, hogy leírtad! :)

Szia Virag,
Mar megneztem a fotokat, holnap bele is vagok a nagy valogatasba. Nem hittem volna egy hete, hogy ilyen nehez lesz! Meg utomunkalatok nelkul is tetszem magamnak, koszonom!!! Kivancsi vagyok, milyen lesz az “aztan allapot”!
Szoval holnap zuditom oket, es nagy-nagy koszi!!! Igazi tetapias, onbizalom epito kepek. :-)
Huhhh, inkább a doktori disszertáció sok száz oldala, mint ez a válogatás. :-)
Jujjj, Virág, el sem hiszem, hogy sikerült rólam jó képet, sőt képáradatot készíteni. Köszönöm!!!
Csilla

Készült egy kreatív portré is…

Ha követsz egy ideje, tudod, hogy szeretek kreatívabb képekkel is játszani, kitalálni, összerakni különlegesebb dolgokat. Amikor megvolt végre a helyszínünk, jött az ötlet is, hogy Csillához mi passzolna. Kértem, hogy hozzon magával a fotózásra néhány kisebb, személyes tárgyat, ami valamiért fontos neki. Az angyalka különösen. :)

Aztán jó ideig állt nálam a projekt összerakós része, mert hiába volt meg minden szükséges képkockám, valahogy nem akart összeállni. Egy ideig hagytam pihenni a dolgot, néha megnyitottam, jött új gondolat, megint félreraktam. És most végre úgy érzem, hogy összeállt. Talán pont az angyalka volt a kulcs, hogy őt kiemeltem a többiek közül. Eredetileg egyenrangúaknak képzeltem őket, de emiatt túl sok „fontos” dolog volt a képen, és zavaros volt, nem volt egy fix hely, ahova a szem fókuszálhat. Amint elengedtem ezt és rájöttem, hogy az angyalka a kulcs, aznap összeállt. :)

Csilla, köszönöm a türelmedet, az együttműködést, és a lelkendező leveleket! :)

És íme, a kreatív fotónk:

Csilla_creative_final_800