SzaboVirag_portrefotozasSzia, Virág vagyok, portréfotós.

Ha találkozunk egy fotózáson, valószínűleg nem úgy fogok kinézni, mint a képen. Nem lesz mögöttem a lemenő nap szép ellenfénye, a hajam pedig valójában egy szénakazal. Dehát fotós vagyok, az a dolgom, hogy mindenkiből „saját maga legjobb verzióját” hozzam ki.

Apukám sokat fotózott. Mérnök volt, igazából fura is, hogy miért… Talán élvezte ezt a kreatív alkotást, ahogy várta, hogy mi fog előtűnni a papíron a hívóban, kísérletezni, hogy lágyan, vagy kontrasztosan lesz-e hatásosabb a kép. Ezt én is élveztem tanuló koromban.
Jó modellje volt: Anya. Nemrég jöttem csak rá, mekkora érték az, hogy ennyi fényképünk van a múltból, ráadásul jók. Tényleg jók voltak, Anya csinos, Apának pedig jó szeme volt hozzá. Anyának kevésbé, úgyhogy Apáról sajnos kevesebb kép van, és némelyik életlen is… :)

De vannak. És örülök, hogy vannak, mert szeretem időnként elővenni, és jó, hogy ki tudtam nagyítani, hogy a saját falamra kitegyem róluk a régi képeket.

 

„Since 2003…”

2003-ban végeztem el a „Práter utcai” fényképész sulit. 14 éve. Sosem számolgattam, tavaly döbbentem rá, hogy ez már nem kis idő. Öregszem. Bár talán jobban hangzik úgy, hogy egyre rutinosabb vagyok. :)

Az indulás nem volt egyszerű, de egyre jobban kikristályosodik, hogy mit szeretnék és pár éve pedig egyre tudatosabban, célirányosabban tanulok olyan dolgokat, amik érdekelnek. Egy portré ugyanis nem attól lesz jó, hogy tökéletesen megcsinálom a „kisorr árnyékot”, amit még a suliban tanultunk. Ennél sokkal több kell. Ha Te eljössz hozzám fotózásra, akkor jó képeket szeretnél viszontlátni magadról úgy is, hogy nem vagy profi modell. Az én dolgom, hogy a képeidet büszkén tedd fel facebookra és boldogan olvasd a kommenteket… :) Ehhez pedig négy dolgot kell tudni kezelni:

  • a fényképezőgépet
  • a fényt
  • a Photoshop-ot
  • és legfőképpen Téged…

Bármilyen fura, a legfontosabb összetevő Te magad vagy. Nem elég tudni kezelni a technikát. Nem attól lesz jó a kép, hogy drága géppel készült, hanem hogy Te hogy nézel ki rajta. És ezt is ugyanúgy meg kell tanulni, mint a fényképezőgépet beállítani, vagy hogy milyen világításhoz milyen fényterelőket használjak. Szóval ez elég sokrétű feladat, de élvezem, és én is boldogan olvasom a kommenteket a képed alatt… ;)

Akik nélkül nem tartanék itt

Megsaccolni sem tudom hány órát, napot, hetet töltök azzal folyamatosan, hogy az ő képzéseiket nézem. Rengeteget tanulok, bár a távolság miatt sajnos csak online, mégis úgy érzem, hogy valaminek a része vagyok, mert bevonnak, csapattagként kezelnek, segítenek jobbnak lenni.
Amíg a hazai fotós csoportok arról szólnak, hogy leszólják a másik munkáját és osztják az észt, addig náluk épp az ellenkezője. Ha valaki megoszt valamit, akkor mellékel leírást, képet arról, hogy hogy készült, ezzel segítve azt, aki még nem tart azon a szinten, és segítséget, tippeket kapva attól, aki még jobb. A hozzáállás elképesztően pozitív minden ilyen csoportban, így még a kezdők is bátran feltehetnek bármit, építő jellegű kritikát, trükköket, konkrét segítséget kapnak, hogy min és hogyan tudnak javítani. Össze sem lehet hasonlítani a két megközelítést!

Talán Von Wong volt az első, akire ráakadtam, egy víz alatti fotójára. Azt hittem Photoshop. És nem… Megcsinálta a jelenetet a víz alatt. Minden egyes képében rengeteg tervezés, előkészület van, ami miatt mindenki azt hiszi, hogy utólag rakta össze. Ekkor kezdtem el másként látni a dolgokat.
Aztán később Aarontól is azt tanultam, hogy minél profibb az előkészület, annál hitelesebb lesz a végeredmény. Ha ezt egy olyan ember mondja, akinek egyébként a kisujjában van a Photoshop (tőle származik a Photoshop tudásom kb. 90%-a), és nagyjából bármit meg tudna csinálni utólag is, akkor komolyan veszem. Bár a videóit nehéz, amilyen hasznos, olyan őrült, de persze a lehető legjobb értelemben. :)
Sue ízig-vérig nő, nőket fotóz. Pontosan tudja milyen nőt hogy állítson be, hogy gyönyörű legyen a képeken és önbizalomtól duzzadva nézze vissza magát. A kislánytól a nagymamáig bármilyen nőről képes gyönyörű fotót csinálni, közben pedig hihetetlen kitartása van és nagyon céltudatos. És vicces. :) Igazi példakép.
Felixnek és az ő zárt facebook csoportjának köszönhetem, hogy egyre magabiztosabb és kreatívabb vagyok stúdióvilágításban, emellett pedig önbizalom-növeléssel is foglalkozik. De szerintem ő ezt nem is tudja…
Joel világát már jó ideje figyelem. Még nem tudtam ki ő, amikor egy képe nagy hatással volt rám. Valahol belebotlottam, lementettem, és évekkel később találtam meg az oldalát. Imádom a fantáziáját, a képeit, a stílusát, az emberségét. Ő az első, akivel volt szerencsém személyesen is találkozni. Tartott néhány workshopot Európa  különböző városaiban, és én a tizedik évfordulós költségvetésünket beáldozva elmentem Párizsba (bocs, Robi). :) Nagy élmény volt találkozni vele, tanulni tőle, a zárt csoportján keresztül megismerni, közeli ismeretségbe kerülni egy csomó kreatív emberrel… És azt hiszem ő a világ legkedvesebb embere. :)
Erik elgondolkodtató világokat álmodik és alkot meg, és technikailag annyira profi, hogy ha nem lenne lehetetlen, amit látsz, akkor elhinnéd. Elképesztő fantáziája van és minden apró részletet tökéletesen megcsinál. Egy zseni.
Peter Hurley, az ex-modell, aki évek óta ugyanolyan beállításokkal fotózik. Mert hiába a tökéletes világítás, helyszín, smink, haj, ha a modell semmitmondóan bámul a képbe. Ő épp ezért az arcra koncentrál, mind közül talán a legfontosabb rész, mégsem oktatják sehol.
Végül, de nem utolsó sorban Jared, aki megtanított hatékonyabban használni a Lightroom-ot, ami rengeteg időt takarít meg a kreatív munkák javára. Évek óta használom, mégis mindig tud mondani valami újat. :)

Csodálatos emberek egytől egyig és hálás vagyok a sorsnak, hogy rájuk találtam. Szemezgetek a tudásukból és a végén összeáll valami olyan, amit nagyon szeretek és Ti lesztek a sok-sok tanulás nyertesei. Meg az angol tudásom… :)

Üzenj nekem!

Név (kötelező)

Email cím (kötelező)

Tárgy

Üzenet